Elmaradtam

Az az igazság, hogy nagy elmaradásban vagyok a blog írásával. Úgy tűnik, mintha február óta nem került volna ki semmi a kezeim közül, azóta nem mutattam semmit. Valójában pedig annyi minden készült, hogy kitenni már nem maradt időm.

Most szép sorban próbálok mutatni néhány dolgot.

Ezek a gombagyerekek egy korábbi munkám alapján készültek. Három testvérnek készült, akik a figurákban magukra ismerhetnek.

A gyerekek és a kézimunkázók kedvencei a sünik. Mindenféle méretben készítem őket.

Sokan ezekről a sünikről ismernek rám, ha találkoznak velem egy-egy vásárban. Jó érzés, amikor odajönnek hozzám és elmondják, hogy van ám nekik már ilyen és mennyire bevált. Mivel én is őket használom tűpárnaként, nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

Az a megtiszteltetés ért, hogy áprilisban Csillaghegyen a Gyapjúnapon én tarthattam a nemezelős foglalkozást. Borzas virág nemezelésével készültem. Kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek sokan álltak fel elégedetten az asztaltól. Szép virágok születtek.

Régebben gyakran nemezeltem madarakat a fantáziám szerint. Most viszont egy olyan kérést kaptam, hogy egy két év körüli kisfiúnak készítsek egy harkályt és egy kékcinkét marokjátéknak, lábak nélkül. Mindkét madár nagyjából az igazival egyező méretben készült.

  

Mutatok még egy madarat, bár ez évekkel ezelőtt készült, de ez is egy valóságos madárra, egy füzikére hasonlít.

Álommanó készült egy gyerekszobába. Az álomport egy ezüst csigaházból hinti az álmos gyerekek szemére. Garantált az ébredések nélküli, pihentető alvás. ; )

Az Óbudai Szent György Napi Vásáron évek óta árusítok. Idén sem volt másképp. Többek között ezekkel a kis tavasztündérekkel készültem.

És ez még nem minden. Igyekszem később is sorban mutatni, amik elkészültek.

Testvérek

Bevallom élvezettel készítettem ezt a két aprócska gyereket. A kisfiúra - mivel még nem tudni milyen színű haja lesz - sapka került. A sapka viszont megkívánta a fület is.

A télnek részemről vége

Ezzel a havas karikaképpel zártam az idei téli képek sorát.

Érdekessége, hogy egy  nagyon aranyos testvérpárt ábrázol, akikről készült már egy őszi kép is korábban. Az arcokat ott még nem dolgoztam ki.

Sün, cica, vörösbegy. Az állatok sosem hiányozhatnak mellőlük. 

Újabb sünlak készült

Rendelésre készült ez a sünlak és a négytagú süncsalád.

Egy katica szállt a sünlak tetejére.

Behívták és elbeszélgettek vele.

A katica búcsúzott...

... a távolból tyúkok közeledtek. ; )

Megint és megint

Hogy tovább folytatódjon a kutyás karikaképek és a kidolgozott arcú figurák sora, megmutatom a legújabb munkámat.

Gondolom nem vagyok egyedül azon tulajdonságommal, hogy mindig a legutoljára elkészült, még épp csak lefényképezett és elbúcsúztatott "gyerekem" a legkedvesebb számomra. Most is ez történt.

Az arcot itt már olyan mértékben dolgoztam ki, amit természetesen nem a megrendelő igénye hívott életre, egyszerűen a bennem lévő kíváncsiság, hogy egy ilyen apró, kb. 3 cm átmérőjű fejecskén mennyire lehet finom vonásokat elkészíteni, hogyan lehet bemutatni egy karaktert. Nem tagadom, elégedett vagyok az eredménnyel és biztos nem ez lesz az utolsó arcocska, amit így készítek el.

A kutya is jól sikerült.

Mutatom a karikaképet "egyben" is:

És még egy két részlet fotó:

Ismét egy karikakép és ismét kutyás...

Fruzsika 3 éves szülinapjára kapta ezt a képet Tücsivel, a tacsival. : )

 

A tacskót a szokásos módon drótvázra készítettem, de most vizesen is megnemezeltem és végül leborotváltam, hogy ilyen szép rövidszőrű legyen.

Sokáig nem dolgoztam ki az arcokat, szem és száj nélkül hagytam - a fantáziára bízva - a kis lények tekintetét. Egyrészt mert nekem nem hiányzik, másrészt mert ilyen kis méretben nagyon nehéz igazán jól elkészíteni, főképp ha szeretném hogy valakire hasonlítson is.

Akik nem szoktak hozzá ehhez a látványhoz, azoknak azonban mindig az arc kidolgozottsága hiányzik, ezért egyre több alkalmam van a gyakorlásra.

Most azt hiszem sikerült egy nagyon kedves, pufók, mosolygós kislányarcot varázsolni.
A képek sajnos nem túl jók, de a lényeg azért látszik.

 

Egy mókuscsalád elkészítésére kért meg egy édesanya. Az odút és a berendezést ő készítette, a lakók elkészítésével engem bízott meg.
Mivel kutyán kívül még más tűnemezelt, drótvázas állatot nem készítettem, érdekes feladatnak bizonyult.

Nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy ezekkel az állatkákkal játszani fognak, ezért most nem lehetett a gyapjú pihe-puhaságára számítani, a mókusokat elég "keményre" kellett készíteni.

Úgy alakult, hogy a mókuscsalád végül nálunk töltötte a Karácsonyt és az év végét. Így volt időm több képet is készíteni róluk, amint élvezik a havat. ; )

 A mókusok mellett egy harkály is elfért az odúban. Őt is örömmel készítettem.