Megint és megint

Hogy tovább folytatódjon a kutyás karikaképek és a kidolgozott arcú figurák sora, megmutatom a legújabb munkámat.

Gondolom nem vagyok egyedül azon tulajdonságommal, hogy mindig a legutoljára elkészült, még épp csak lefényképezett és elbúcsúztatott "gyerekem" a legkedvesebb számomra. Most is ez történt.

Az arcot itt már olyan mértékben dolgoztam ki, amit természetesen nem a megrendelő igénye hívott életre, egyszerűen a bennem lévő kíváncsiság, hogy egy ilyen apró, kb. 3 cm átmérőjű fejecskén mennyire lehet finom vonásokat elkészíteni, hogyan lehet bemutatni egy karaktert. Nem tagadom, elégedett vagyok az eredménnyel és biztos nem ez lesz az utolsó arcocska, amit így készítek el.

A kutya is jól sikerült.

Mutatom a karikaképet "egyben" is:

És még egy két részlet fotó:

Ismét egy karikakép és ismét kutyás...

Fruzsika 3 éves szülinapjára kapta ezt a képet Tücsivel, a tacsival. : )

 

A tacskót a szokásos módon drótvázra készítettem, de most vizesen is megnemezeltem és végül leborotváltam, hogy ilyen szép rövidszőrű legyen.

Sokáig nem dolgoztam ki az arcokat, szem és száj nélkül hagytam - a fantáziára bízva - a kis lények tekintetét. Egyrészt mert nekem nem hiányzik, másrészt mert ilyen kis méretben nagyon nehéz igazán jól elkészíteni, főképp ha szeretném hogy valakire hasonlítson is.

Akik nem szoktak hozzá ehhez a látványhoz, azoknak azonban mindig az arc kidolgozottsága hiányzik, ezért egyre több alkalmam van a gyakorlásra.

Most azt hiszem sikerült egy nagyon kedves, pufók, mosolygós kislányarcot varázsolni.
A képek sajnos nem túl jók, de a lényeg azért látszik.

 

Egy mókuscsalád elkészítésére kért meg egy édesanya. Az odút és a berendezést ő készítette, a lakók elkészítésével engem bízott meg.
Mivel kutyán kívül még más tűnemezelt, drótvázas állatot nem készítettem, érdekes feladatnak bizonyult.

Nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy ezekkel az állatkákkal játszani fognak, ezért most nem lehetett a gyapjú pihe-puhaságára számítani, a mókusokat elég "keményre" kellett készíteni.

Úgy alakult, hogy a mókuscsalád végül nálunk töltötte a Karácsonyt és az év végét. Így volt időm több képet is készíteni róluk, amint élvezik a havat. ; )

 A mókusok mellett egy harkály is elfért az odúban. Őt is örömmel készítettem.